TAUBER ZSÓFI válasza

A Covid járvány tanulságairól tettünk fel 7 nyílt kérdést.

Előszó:

2024. július 10-én nyílt kérdéseket küldtünk el. A címzettek között szerepelt Kásler Miklós, Müller Cecília, Oroszi Beatrix, Szlávik János, Nagy Eszter, Merkely Béla, Kemenesi Gábor, Letoha Tamás, Ferenci Tamás, Duda Ernő, Boldogkői Zsolt, Tamasi József, Gődény György, a koronavírus kisokos, a KOVIDők, Tauber Zsófia, Bíró Éva, a Qubit.hu, a lakmusz.hu és az orvosokatisztanlatasert.hu. Kíváncsaik voltunk a véleményükre, és arra, mi alapján alakult ki bennük.

A válaszokat először is változtatások nélkül közöljük a honlapon, érkezési sorrendben. (Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mindenben egyetértenénk az itt leírtakkal.)

Ezek után megkeressük a válaszadókat, hogy a rádióadásban beszéljünk velük, feltegyük a bennünk felmerült további kérdéseket. Majd a válaszokból és beszélgetésekről témákra bontva összefoglalókat is készítünk, amit közzéteszünk itt a honlapon.

---

---

Tauber Zsófi válaszai

Tauber Zsófi végzettségei szerint biológus (molekuláris biológia specializáció) és bioinformatikus. Jelenleg Orvosbiológiai PhD tanulmányokat végez, a válaszai a saját álláspontját tükrözik. A Covid témájában a “Gondolatok egy biológustól” oldalával vált többeknek ismertté.

---

---

1. Ön mit gondol: a védettségi igazolványok beváltották a hozzájuk fűzött reményeket? 

Néhány szempont:
- A védettségi igazolványok rendszeréről mint “sikertörténetről” szokás hallani, ami “alapvetően fontos elem volt a Covid járvány kezelésében”, “segítette a biztonságos utazást, a polgárok védelmét” és “kulcsfontosságú volt a turizmus újjáélesztésében” [LINK]. Ön szerint mennyire igazak ezek az állítások, és mire alapozzák őket?
- Tudtunkkal a Covid oltások nem védenek a fertőzés ellen, a terjesztés gátolásában játszott szerepük pedig kérdéses jelenleg. Ön szerint mit tudunk erről ma, és mit tudtunk 2021-ben, a védettségi igazolványok bevezetésekor?
- A betegségen átesetteknek tudtunkkal volt fertőzés elleni védelme, mégis az oltottaknál jóval kevesebb jogot biztosítottak nekik a védettségi igazolványok. Ezt mi indokolja? Ön szerint hogyan viszonyul egymáshoz a Covid betegség- és a Covid oltások nyújtotta védelem?

A Covid oltások a vírus terjedését nem akadályozzák túl jól. Azt azért egészen biztosan nem merném kijelenteni, hogy egyáltalán nem. A védettségi igazolvány kérdését azonban érdemes az információk érkezésének idejével és a vírus változásaival együtt kezelni. Akkor, amikor a SARS-CoV-2 első variánsai megjelentek, még az oltások egészen jól védtek a terjedés ellen, itt még 90% körüli terjesztés elleni védelem. Ebben az időszakban lehetett értelme a védettségi igazolványnak ilyen tekintetben. Azonban még itt is felmerül a kérdés, hogy mi alapján szabályozzuk azt, hogy meddig érvényes, hiszen ezt még akkor nem tudhattuk. Véglegesen odaadni a védettségi igazolványt egy oltott ember számára, természetesen az akkori információk alapján is badarság volt. A betegségen átesett embereknek pedig szintén érdemes lett volna adni, persze ott megint csak nem tudhattuk, hogy milyen időtartamra lehet ezt megtenni.

Természetesen a vírus időben változott, az RNS vírusok evolúciója rendkívül gyors. A betegséggel szerzett és az oltással szerzett immunitás is szelekciós nyomás alá helyezte a kórokozót és ezáltal elkezdtek olyan tulajdonságokat hordozó verziói terjedni, melyek az immunválaszunkat részben ki tudták kerülni. Így történt az, hogy az oltás egyre kevésbé jó hatékonysággal tudott a terjesztés ellen védeni, ebben már csak 45% például, de lehet rosszabb adatot is találni mondjuk omikronra.

A helyes protokoll szerintem az lett volna, ha folyamatosan monitorozzák az új eredményeket, új mutációkat és az immunválasz időbeli gyengülését mind oltott mind be nem oltott, de fertőzésen átesett emberek tekintetében és ehhez igazítják a védettségi igazolványt.

Magánvéleményem pedig az, hogy szerintem az egész védettségi igazolvány elhagyható lett volna, mert a „védettség”, amúgy is immunológiailag a komplexebb kérdések közé tartozik.

---

---

3. Ön mit gondol: jól mértük fel a járványidőszakban a veszély léptékét?

Néhány szempont:
- A tesztalapú esetmérés jobb ötlet volt a diagnosztizálás helyett?
- Milyen arányban voltak a “Covid áldozatok” között azok, akik “Coviddal” és nem “Covid miatt” haltak meg? Mi ennek a jelentősége?
- A PCR tesztek fontos szerepet kaptak a veszély feltérképezésében, de sok kérdés merült fel a ciklusszámokkal kapcsolatosan. Ön mit gondol erről? Megfelelően használtuk a PCR teszteket? Ha a helyes ciklusszám alkalmazása valóban lényeges kérdés, akkor ezeket megnyugtatóan betartottuk? 
- A számítógépes modellek, előrejelzések mennyire működtek jól?

A PCR technika felfedezése forradalmasította a diagnosztikát, segítségével rendkívül pontosan és hatékonyan lehet kimutatni kórokozó jelenlétét az emberi testben. Ahhoz, hogy erre a szempontra érthető választ tudjak adni, nézzük meg először, hogy hogyan működik a PCR és mi is az a ciklusszám.

A PCR teszt a kórokozó genetikai anyagát képes detektálni, a lényege az, hogy felnagyítja a jelet, mivel ezek a jelek még nagy virus kibocsátás mellett is aprók. A PCR egy ciklikus reakció, egy reakció ciklus alatt lényegében megduplázza a genetikai anyag azon régióját a mintában, amelyet célozzuk. Ez úgy történik, hogy előzetes lépésként, a mintában lévő vírus genetikai anyagát izolálják és annak egy ismert, kevésbé változékony régióját megcélozzák. A reakcióelegy tartalmaz egy hőstabil enzimet, amely képes lemásolni az eredeti molekula célzott régióját. Így a vizsgált oldatban a genetikai anyag koncentrációja ciklusról-cikulsa növekedni tud. Ezt a reakciót nem csak vírusok/baktériumok kimutatására használjuk, hiszen a genetikai anyag koncentrációja minden egyes esetben kicsi (akkor is ha például emberi DNS-t szeretnénk vizsgálni, mondjuk apasági teszt miatt). Szóval úgy kell elképzelni ezt a reakciót, mint amikor egy fotora rázoomolunk. A ct érték, azaz a cycle treshold az az érték, hogy hány ciklus alatt érkezett meg a „jel” a mintában, más szavakkal: mi az a ciklusszám, amikor a genetikai anyag detektálhatóvá vált. Az az összefüggés igaz, hogy minél nagyobb egy minta eredeti „vírustartalma”, annál kevesebb ciklusra lesz szükséges a „láthatóvá tételéhez”, tehát kisebb lesz a ct. Mindez fordítva is igaz, a magas ct alacsony „vírusmennyiségre” utal. Azonban fontos megjegyezni, hogy ezt nem csak az befolyásolhatja, hogy mennyi vírus volt eredetileg a mintaadó páciens testében, hanem egyéb körülmények is, mint például a mintavétel körülményei, szabályossága, emellett a páciensen is múlik: evett, ivott, dohányzott-e előtte, mikor.

A ct egyébként is egy szemikvantitatív érték, tehát nem tudunk egyenesen következtetni belőle a virus partikulák számára/koncentrációjára (még akkor sem, ha helyes volt a mintavétel), ilyesféle következtetésekhez arra van szükség, hogy előbb egy standard görbét meghatázozzunk. A ct érték közvetlenül nem hasonlítható össze a különböző laboratóriumi kit-ek, sőt a különböző PCR gépek között sem.

A social mediaban valóban terjedt egy állítás, miszerint túl magas ciklusszámot használnak a SARS-CoV-2 detektálására használt PCR teszteknél. Valójában azonban ezek a ct értékek eltérőek laboratóriumonként és használt eljárásonként, szóval tévhit az, hogy SARS-CoV-2-re egyetlen féle PCR teszt létezik, mindenki ugyanúgy csinálja és mindenki pontosan ugyanazzal a géppel, ciklusszámhatárokkal dolgozik, tehát az nem is értelmezhető kijelentés, hogy egységesen valamiféle rossz, túl magas értéket használtak volna erre, hiszen soha nem is volt egységes érték, sem magas, sem alacsony. A PCR-teszt a koronavírus diagnoszikájában elsősorban igen-nem kérdésre adott választ és nem a vírus koncentrációjára, így a ct értéket nem írták rá a leletekre, sok labor viszont közölte az oldalán, hogy milyen ciklusszámok alatt tekintik pozitívnak a mintát, milyen felett negatívnak és melyik ciklusszám jelent számukra inklonkluzívat (példa).

A PCR tesztek hátrányának tekinthető ebből a szemszögből, hogy kis mennyiségű vírust is kimutat, tehát sokáig pozitív maradhat a beteg akkor is, ha már nem fertőző, ez megtalálható az irodalomban is. Ebből a cikkből kiszedtem az ábrát, mert nem mindenki számára elérhető:

A SARS-CoV-2 esetében sajnos létezik tünetmentes transzmisszió, így én nem tartottam volna jó ötletnek a pusztán klinikai tünetekre alapozott diagnózisra hagyatkozást, főleg a járvány elején, főleg keményebb hullámoknál (pl. béta vagy delta variáns által okozott hullámoknál). A PCR tesztek lényege és haszna ilyen helyzetekben az volt, hogy a tünetmentes fertőződést is legalább valamennyire észlelhetővé, és így az ehhez kapcsolódó terjesztést jobban elkerülhetővé tegyük. Természetesen olyan mérés nem létezik, amely minden szempontból tökéletes és én innentől a véleményes rész következik. Úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben a protokollok indokoltak voltak. PCR tesztelés csak addig zajlott széles körben, ameddig szükség volt arra, hogy a tünetmentes fertőzést is visszább szorítsuk az egészségügyi intézmények terhelése miatt. Nem csak a covidosok szempontjából volt fontos, hanem azért is, hogy más betegségekben szenvedők is juthassanak orvosi ellátáshoz (ami a durvább hullámokban még így is sérült). Persze nincs egy kontrollFöldem lemérni azt, hogy PCR nélkül mennyivel nagyobb terhelés lett volna az kórházakon, orvosokon, mert a járványügyi intézkedések egyik paradoxonja az „ön be nem teljesítő” jóslat problémája (nagy járvány lesz, ha nem zárkózol be – bezárkózol – nem lesz nagy járvány).

---

---

4. Ön mit gondol: a távolságtartás/maszkhordás jó eszközök voltak a Covid járvány alatt?

Néhány szempont:
- “Fauci zárt ajtók mögött elismerte, hogy ennek a korlátozásnak [kötelező távolságtartás] nem volt tudományos alapja. Fauci azt válaszolta, hogy távolságtartás nem az ő iránymutatása volt, hanem a Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ által kidolgozott szabályozás, és azelőtt hozták, hogy a tudósok megtudták volna: az új vírus a levegőben terjed, nem pedig bizonyos távolságra kibocsátott cseppfertőzés által.” [LINK] 
- Kinek, mikor és mennyi ideig érte meg Ön szerint maszkot hordani a Covid járvány alatt? Mik az előnyei, mik a hátrányai a maszkhordásnak? 

A fenti idézetből fontos információk hiányoznak. Kezdjük ott, hogy Fauci nem a kötelező távolságtartásról beszélt általában, hanem az USA-ban a CDC által bevezetett „6- foot rule”-ról, ami nagyjából két métert jelent (1,88 m). Ez a két méter, mint kisujj szabály, nálunk, Magyarországon is megvolt.

Nézzük meg, hogy honnan származik az ötlet, mert természetesen nem légbőlkapott. A CDC-nek, a WHO-nak és hasonló szervezeteknek van egy „nagykönyve” arról, hogy mi a fenét is érdemes csinálni, ha beüt valami járvány, a „6-foot rule” pedig ebben a protokollgyűjteményben szerepel. A „6-foot rule” történelmileg „3-foot rule” volt, ami egy 1930- as tanulmányból származtatható; ez a kutatást a tuberkolózist vizsgálta és megállapította, hogy a cseppek – nyál, nyák és köpet, amelyeket kilégzéskor, köhögéskor vagy tüsszentéskor bocsátunk ki – általában három lábon belül érnek földet attól a helytől, ahol kibocsátották őket. Ezek a cseppek – a kutatók ezt a kifejezést a nagyobb, több mint öt mikron átmérőjű részecskék esetében használják – néhány órától napokig tarthatnak fenn a felületeken, a hőmérséklettől függően. Ezért olyan fontosak az egyéb óvintézkedések, mint a kézmosás és a fertőtlenítés, hogy megelőzzük a betegség terjedését.

Amikor a SARS-járvány kitört 2003-ban, bizonyítékok merültek fel arra vonatkozóan, hogy a három lábnyi távolság nem biztos, hogy elegendő. A kutatók ugyanis megvizsgálták a SARS-fertőzések gyakoriságát egy adott repülőút során, és arra a következtetésre jutottak, hogy a vírus cseppecskéi valójában hat láb távolságra is eljuthatnak az utasok között, nem háromra. A 2 méteres (6 lábnyi) távolságtartás elsőre 2007-ben, másodszorra 2017-ben került bele a „nagykönyvbe”. Ezek a protokollok pedig az addig ismert kórokozók alapján születnek nyilvánvalóan, hisz az alapján nem tud születni, amit még nem ismersz. Ha vészhelyzet van, akkor nem lehet tétlenül megvárni, míg elvégzik az új vizsgálatokat, ilyen esetben az akkor rendelkezésre álló legjobb információk alapján kell döntést hozni, természetesen ennek megvan az a veszélye, hogy némelyik döntés nem, vagy csak részben bizonyul jónak (utólag, több információ birtokában visszatekintve – de egy döntés jóságát nyilván a meghozatalakor rendelkezésre álló információk fényében kell megítélni).

Ha tehát érkezik egy új vírus, teljesen indokolt elővenni a „nagykönyvet”, ami arról ír, hogy egy járványos helyzetben mit érdemes tenni az emberek megóvása érdekében. A hiba nem ez volt, nem a „távolságtartás” bevezetése, hanem az, hogy nem sikerült elég gyorsan átvinni és beiktatni az újonnan szerzett tudományos ismereteket a protokollokba.

Kiderült ugyanis, hogy a SARS-CoV-2 habár cseppfertőzéssel IS képes terjedni, a legfőbb szerepet a terjedésében az aeroszol kap, az ilyen vírusokat „air-borne” vírusoknak nevezzük. 2020 őszén több, mint 200 kutató közösen írt levelet a WHO-nak, ezekkel az eredményekkel, hiszen ennek befolyása lehet a protokollokra. Ennek ellenére mindezt csak több, mint 1 évvel később közölte hivatalosan a WHO.

A tökéletlen 2 méteres távolságtartás mindezek ellenére is segíthet a terjesztés visszaszorításában, mert természetesen egy beteg ember környezetében az aeroszol is „koncentráltabb”, ezt egy ábrával szemléltetném:

Azt, hogy ez a távolságtartás segíthet, különféle tanulmányokban is láthattuk (példa), de egy biztos: a fontosabb kérdés itt nem az, hogy ért-e valamit a távolságtartás, hanem inkább az, hogy miért kellett ahhoz majdnem egy év, hogy a tudományos eredmények a járványügyi protokollokba beépüljenek? Összezavarja az embereket, csökkenti a bizalmat. Nem tudom, de azt hiszem ezen lehet, kell és érdemes javítani.

Néhány szempont:
- Kinek, mikor és mennyi ideig érte meg Ön szerint maszkot hordani a Covid járvány alatt? Mik az előnyei, mik a hátrányai a maszkhordásnak? 

Az alap kérdés második felére regálnék a továbbiakban: röviden szólva, „jó eszköz volt-e a maszk?”. Csakhogy ez így önmagában megválaszolhatatlan kérdés. Mi az, hogy „jó eszköz”? Milyen maszk? Milyen terjedési körülmények között? Milyen betegség esetén?

Az emberek általában szimpla válaszokat szeretnének nagyon összetett kérdésekre, ráadásul a tudományos eredmények folyamatában érkeznek, ahogy haladunk az időben és ez egy járványhelyzetben is igaz, sőt, ott sokszor fokozottan az.

Tehát itt is nézzük meg, hogy honnan idultunk az elején:

• Nem volt adatunk arról, hogy a SARS-CoV-2 esetén működik-e a maszkviselés vagy sem.

• A legelején arról sem volt adatunk, hogy tünetmentes emberek képesek-e fertőzni, így a legelső amerikai ajánlások például arról szóltak, hogy csak akkor kell maszkot hordani, ha az embernek COVID-19-re jellemző tünetei vannak.

Aztán néhány dolog változott, ahogy haladtunk előre a járvánnyal:

• Kiderült, hogy a SARS-CoV-2 esetén a tünetmentes emberek is képesek terjeszteni a vírust.

• Kiderült, hogy a SARS-CoV-2 rendkívül fertőzőképes.

• Kiderült, hogy a SARS-CoV-2 leginkább aeroszollal terjed (lásd fent).

A karantén, a lezárás természetesen nem egy hosszútávon élhető dolog az emberek, társadalmak számára, ezért a maszkhasználat elkezdődött és a tudósoknak ezzel lehetősége nyílt vizsgálni bizonyos kérdéseket.

Működnek a maszkok laboratóriumi körülmények között a SARS-CoV-2 esetében?

Ez egy fizikai kérdés, amiben én biológusként nem vagyok kompetens, így csak ennek a kutatásnak a tanulságáról egy-két szó. A kísérlet szigorúan kontrollált körülmények között arra a kérdésre kereste a választ, hogy a maszk csökkenti-e a megfertőződés esélyét. Precízen mérték a partikulák számát különféle szcenáriókban, suttogás, beszéd, köhögés... A kísérleti setupot valahogy így kell elképzelni:

És pozitív eredményekre jutott. Más tanulmányok is készültek ebben a témában, ennek például az a tanulsága, hogya maszkot viselő ember kevesebb részecskét lélegez be a maszk viselése által. A fenti tanulmány, amiből a kép származik pedig arra jutott, hogy a maszkok viselése csökkenti a részecskék kibocsátását is.

A részletek azonban számítanak: Szűrő (például a maszk típusa); fertőző betegség részecskéinek mérete; illeszkedés… Például a sebészeti maszkok a legjobban a cseppek ellen védenek. Hatásosak lehetnek aeroszolok ellen is, de sokat szivárognak. A textilmaszkok is működnek a cseppekkel szemben, de valóban nem sokat érnek az aeroszolok ellen. Az N95-ös (FFP2) maszkok a legjobbak, mivel a cseppeken és az aeroszolokon keresztüli terjedést is korlátozzák.

És még mindig sok megválaszolatlan kérdésünk van, például: Ha a sebészeti maszkok szivárognak, még mindig segíthetnek-e a vírusterhelés csökkentésében, és így enyhébb betegséget eredményezhetnek?

Működnek-e a maszkok az egyén szintjén?

Ha a maszkok működnek laboratóriumi körülmények között, akkor az egyén szintjén is működniük kell. Igaz? Hát nem feltétlenül... A szigorúan kontrollált körülmények teljesen mások, mint a ValóVilág.

És az alábbiak be is bizonyosodtak: Az emberek nem hordják, annak ellenére sem, hogy ajánlott. Nem jól hordják. A különböző emberek különféle gyakorisággal hordanak maszkot, minél gyakrabban hordja valaki, annál kevésbé fertőződik meg.

Működnek-e a maszkok a populáció szintjén?

Ha a maszkok működnek a laboratóriumban és többé-kevésbé az egyén szintjén, akkor vajon csökkenti-e a terjedést, ha százezrek-milliók hordják tökéletesen vagy tökéletlenül?

A virusok terjedése a populációban exponenciális egy járvány kezdeti szakaszában. Ez azt is jelenti, hogy ha a maszk csak egy minimálisat csökkent a transzmisszón az egyén szintjén, akkor már egész jó kis változást láthatunk az exponenciális görbén:

Néhány tanulmány arra kereste a választ, hogy a példaábrán szemléltetésnek használt 15% a valóságban vajon hány százalék: A maszkhordás 19%-os csökkenést okozott egy tanulmány szerint a reprodukciós számban (tehát ennyivel csökkentette, hogy egy fertőzött átlagosan hány embert tesz ki a fertőzésnek). Bangladesben random kiválasztottak falvakat, melyekben ingyen maszkokat biztosítottak az emberek számára. Azokban a falvakban, melyekben ingyen maszkokat adtak körülbelül duplázódott a maszkot rendszeresen viselők száma és 9%-os csökkenést eredményezett az esetszámokban. Az USA-ban a maszkhordás emelkedése jobb transzmisszió kontrolt eredményezett. Ezek az értékek nagyon változatosak, az irodalomban 9-től egészen 45%-os csökkenésig találni tanulmányokat különböző országokban, kulturákban tanulmányozva. Itt tehát egy fontos pont, hogy a válasz ettől is függ. Illetve egy másik fontos pont az, hogy még több kutatásra lenne szükség. Megválaszolásra várnak például az alábbi kérdések: Melyik az a reprodukciós szám, ahol a maszk nem segít? Mennyi embernek kell ahhoz maszkot hordania, hogy a transzmisszió már érdemben csökkenjen? Hogyan befolyásolja a társadalmi nyomás és a félelem a használatot?

Van még néhány tanulmány, ami a járványügyi beavatkozások különböző szintjein vizsgálódott:

• Egyes szcenárió: A választás lehetőségének meghagyása, a maszk ajánlott. Egy dán tanulmány azt mutatja, hogy ennek a beavatkozásnak nagyon kis hatása volt a transzmisszió szempontjából.

• Kettes szcenárió: A választás lehetőségének meghagyása, ingyen maszkok biztosítása mellett. Ez működött Bangladesben (lásd fent).

• Hármas szcenárió: A szabad választás enyhe korlátja, kötelezővé tétel bizonyos helyeken. Egy bostoni iskolában hatékonynak bizonyult, más tanulmányok hatékonynak találták egeszségügyi intézményeket vizsgálva (itt, itt, itt).

• Négyes szcenárió: A szabad választás teljes kiiktatása, mindenhol kötelező maszkviselés. Néhány tanulmány azt találta, hogy működik, főleg a pandémia elején (itt, itt, itt) mások nagyon gyenge bizonyítékkal szolgáltak erre (itt, itt).

Tehát összességében a maszkviselés hatékonyságát nagyon nehéz feladat eldönteni, az említett összes tanulmánynak vannak korlátai. Mindegyiknek. Egyetlen tanulmány sem tökéletes és ez normális. Emiatt hézagok vannak a tudásunkban, és ahogy ezeket kitöltjük, a bizonyítékok folyamatosan fejlődni fognak. Most van időnk, adatunk és talán energiánk, hogy megértsük, miért, hol és mennyire hatékonyak a maszkok, hogy legközelebb jobbak és okosabbak lehessünk. Aki azonban e pillanatban tud – bármelyik irányban – egyértelműen választ adni arra a kérdésre, hogy “Működnek-e a maszkok?” az szerintem nem rendelkezik megfelelő információkkal, mert ez a kérdés nem ilyen egyszerű.

A teljes négyes kérdést figyelembevéve pedig azt tudom válaszoni, hogy valószínűleg a kérdésben említett egyik módszer sem tökéletes (és amúgy az oltások sem), itt azonban szeretném felhívni a figyelmet két dologra. Egyrészt vészhelyzetben, egy járvány elején, amikor nem ismerjük minden tulajdonságát egy vírusnak, nem nagyon van más választásunk, mint az eddigi meglévő legjobb tudásunk alapján próbálni védekezni. Másrészt pedig gondolni kell a mindenki által jól ismert svájci sajt modellre, melynek épp az a lényege, hogy több rétegben tökéletlen módszerekkel is sokat segíthetünk egy járványos helyzetben az embereken.

---

---

5. Ön szerint a lezárásoknak több volt az előnye, mint a hátránya? 

Néhány szempont:
- A járványügyi intézkedéseinknek voltak járulékos kárai, elég ha az elmaradt kezelésekre gondolunk, megszűnő álláshelyekre, vagy a magányosságra kényszerült idősekre. Mi nem ismerjük ezen károk mennyiségének összehasonlítását az előnyökkel. Azaz nem tudjuk, hogy jól jártunk-e a Covid alatti lezárásokkal. Ön ismer ezzel kapcsolatosan adatokat? 

Erre a kérdésre részben a következő kérdés alatt fogok válaszolni.

6. Ön szerint a többlethalálozási adatok a járványügyi intézkedéseink (pl.: lezárások, oltások) sikereit vagy sikertelenségét bizonyítják?

Néhány szempont:
- Az OECD többlethalálozási adatai szerint [LINK] sok országban nem 2020 vagy 2021, hanem 2022 volt a leghalálosabb. Ilyen volt például Németország, Franciaország, Ausztria, Izrael, Dánia, Finnország, Norvégia, Kanada, Ausztrália, Új Zéland, de a legjobban beoltott Chile és Portugália többlethalálozási adatai sem tűnnek megnyugtatónak. Ez miért lehet?

Ez inkább a Ferenci Tamás szakterülete és biztos vagyok benne, hogy kiterjedt statisztikai választ fogtok kapni erre a kérdésre tőle. Hozzám a virológia és az immunológia áll közel, úgyhogy én ilyen szempontól válaszolva több lehetséges magyarázatot tudok hozni erre a kérdésre, ami hozzájárulhatott a 2022-es évhez:

Az immunitás változása: Normál körülmények között az emberek rendszeresen ki vannak téve különböző kórokozóknak, például az influenzavírusnak, amely ellen a populáció egy része emiatt természetes úton immunitást szerez. A COVID-19 járvány miatt bevezetett lezárások és egyéb járványügyi intézkedések (pl. maszkviselés, távolságtartás) azonban drasztikusan csökkentették a más kórokozókkal való érintkezést is. Ennek következményeként az emberek immunrendszere kevesebb kihívással szembesült. Így, amikor a korlátozások feloldása után ezek a vírusok és baktériumok újra széles körben terjedni kezdtek, a populáció kevésbé volt felkészülve a védekezésre, ami a halálozások számának növekedéséhez vezethetett.

Az oltások hatékonysága és a SARS-CoV-2 mutációi: Bár az oltások hatékonyan csökkentették a súlyos COVID-19 megbetegedések és halálozások számát, a vírus folyamatos mutációja miatt újabb variánsok jelentek meg, amelyek részben kikerülhetik az oltások nyújtotta védelmet. Az Omikron variáns például gyorsabban terjedt, és bár általában enyhébb tüneteket okozott, a megnövekedett esetszám és a populációs szintű oltási hatékonyság csökkenése és a pandémiás kimerültség (értsd, egyre kevesebb ember frissítette az oltását) növelhette a halálozások számát.

Késleltetett egészségügyi ellátás és a krónikus betegségek súlyosbodása: A járvány idején sokan halogatták az egészségügyi ellátást, vagy nem kapták meg időben a szükséges kezeléseket, ami a krónikus betegségek súlyosbodásához vezethetett. Ez különösen igaz lehet a szív- és érrendszeri betegségek, rák, és más krónikus állapotok esetében, amelyek a halálozások növekedését eredményezhették 2022-ben.

---

---

7. Ön szerint mi a legfontosabb tanulság a Covid járvány időszakából?

Számomra a legfontosabb tanulság az volt, hogy mekkora a rés a tudományos kommunikáció és az emberek között. Még a nyugati országokban is számos esetben jelent meg rossz vagy arrogáns, vagy érthetetlen kommunikáció, ahol amúgy legalább jelen volt a transzparencia és az adatközlés (ezer példát lehetne hozni, de lásd fent a WHO kalandját az air-borne információval). Az arrogancia vagy túlbiztos kommunikáció, különösen akkor, amikor a tudomány még nem teljesen érti a helyzetet, nagy károkat okozhat a közbizalomban. Ez hosszú távon rontja a lakosság hajlandóságát az együttműködésre.

Magyarországon rendkívül gyéren volt még az adatközlés is meg. Rossz adatközlés, feldolgozhatatlan, átláthatatlan formában, empátiát nélkülöző, nagyon rossz kommunikáció. Az átlátható és pontos adatközlés elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy a lakosság megértse a helyzet súlyosságát és elfogadja a szükséges intézkedéseket. Az adatok elérhetőségének és azok értelmezésének hiánya Magyarországon – és más országokban is – komoly akadályt jelentett a hatékony védekezésben.

Számos esetben hangzottak el olyan jóslatok, melyek később nem bizonyultak igaznak és kevés esetben történt önreflexió ezekre utólag. Az emberek bizalma emiatt természetes módon sérült. A jövőben szükség lenne arra, hogy a döntéshozók és a tudományos közösség nyíltan kezelje a tévedéseket, és tanuljon azokból, hogy a következő hasonló helyzetben jobban tudjanak reagálni.

Az emberek különösen érzékenyek voltak a járvány idején, ezért az empátia hiánya a kommunikációban tovább rontotta a helyzetet. Az információkat nemcsak pontosan, hanem együttérzően és támogatóan kellett volna közvetíteni.

Remélem, hogy tanulunk ebből és a kommunikáció nagyot fejlődik majd a következő időkben. Külföldön is, de legfőképpen otthon.

---

---

Tauber Zsófi válaszait olvashattátok. Hamarosan újabb válaszokat teszünk fel.

---